Már az idegeim táncoltak a várakozás miatt. Vajon ki lehet az akit Louis ideívott? Remélem hogy nem Zayn lesz az , mert azzal most egyáltalán nem tudna rajtam segíteni....Negyed óra várakozás után csöngettek az ajtón Louis pedig már ment is az ajtóhoz. Hallottam hogy üdvözlik egymást majd újra Louis jött be.
-Nos Jasmine..üdvözöld nagy szeretettel az egyetlen és utánozhatatlan....Marshall Matherst!!!!-mondta majd belépett az ajtón Marshal , azaz Eminem. Mikor megláttam hogy ő az tátva maradt a szám. Régebben nagyon odavoltam érte , tiszteltem őt a múltja miatt , és azért mert nagyon tehetséges ember!
-Úristen..én nem is tudom hogy mit mondjak..-akadt el benne a szó.
-Louis felhívott és elmondta az égeszet , és most pár napot együtt fogunk tölteni és segíteni fogok!-mondta Marshal majd egy biztató mosolyt küldött felém , amin kicsit meglepődtem mert nem nagyon szokott mosolyogni..
-Hát akkor én most elmegyek , és Greget ma elviszem valahová úgyhogy nem kell majd elmenned érte Jasmin , jó szórakozást!-mondta majd kezet fogott Marshallal és már el is viharzott.
-Öhmm rendben..mi lenne ha elmennénk egyet a parkba sétálni?-kérdezte.
-Rendben!-mondtam majd már el is indultunk , majd elkezdett kérdezgetni.
-Louis már mesélt rólad pár dolgot , de szeretném ha te is mesélnél magadról.
-Rendben , és mivel kezdjem?
-Kezd az elejétől.
-Rendben. Szóval engem Jasmin Tomlinsonnak hívnak. Van egy kis öcsém Greg. Az életem nem valami fényes , apukám egy hónapja halt meg , anya pedig elhagyott minket. Pár hét alatt teljesen felfordult az életem. Nincs senki akire számítani tudok , csak Louisékra.-hajtottam le a fejem majd leültünk egy padra és Marshall is mesélni kezdett.
-Tudom milyen érzés Jasmin mikor elveszítjük a családtagjainkat. Én ezt 1 éves koromban éltam át , de még a mai napig tisztán emlékszem. Én nem olyan gyerek voltam aki az ajtóban áll , és fogja a kis táskáját. Csak ültem a tornácon reménykedve egy olyan apáért ami nekem sosem volt. Igaz a két dolog különbözik , mert engem elhagyott az apám , neked pedig maghalt , de amiről még meséltem nekem Louis az az hogy gyógyszereket szedsz , vagdosod magad és cigizel. Ez nem fog megoldani semmit. Nem fognak visszajönni a szüleid és nem lesz jobb az életed! Ezt csak azért csinálod mert azt érzed hogy olyankor minden rendben van , és jobban érzed magad de ne,. Így próbálod elterelni a gondolataid , vagy így próbálsz gondolkodni. Hidd el én is voltam így , drogoztam amit szégyenlek de fel tudtam állni és új életet kezdtem! Rendbe hoztam az életem és teljesen más ember lettem. Az élettől nem fogsz kapni másik lehetőséget , az élet nem nintendó játék , ezt jegyezd meg.-mikor Marshall elmondta nekem néhány percig csak némán ültem. Igaza van , az élet nem nintendó játék.
-Igazad van Marshall. Most kell felállnom és új életet kezdenem , ez nem mehet tovább.
Az egész napomat Marshallal töltöttem. Sokat mesélt a gyerekkoráról és a mostani életéről is, és én is meséltem még magamról , majd hazakísért és ő is elmenet mivel ma fellépése lesz. Sokat jelentett hogy egy olyan ember mint ő meghallgatott engem. És igaza van , most kell újra kezdenem mindent , bármennyire is fáj vannak olyan emberek akiknek sokat számítok és velem akarnak maradni.
-Na milyen volt?-ült le mellém Louis mosolyogva , majd én is elmosolyodtam.
-Nagyon jó volt hogy egy olyan ember mint ő meghallgatott engem nagyon jól esett , és azt hiszem érdemes volt eltöltenem vele ezt a napot! Köszönöm Louis.-öleltem meg , majd kijött hozzánk Greg is.
-Jasmin tényleg Eminemmel voltál?-kerekedtek ki a szemei.
-Igen , nagyon kedves ember! És azt mondta hogy szeretne téged megismerni!
-Tényleg?!
-Hát persze!-kezdett bele Louis. Nekem van is a holnapi koncertjére 3 jegy.-mutatta fel őket.
-De jó!-kezdett el mosolyogni. -És holnap megyünk?!
-Igen , de csak akkor ha most jó kisgyerek leszel és elmész aludni!-mondta Louis , mire Greg egyből elviharzott és már ment is a szobába.
-Remélem mostmár minden rendben lesz veled!-mondta Louis.
-Igen . és sajnálom , hogy ilyen mélyre süllyedtem , ígérem soha többé nem csinálok ilyent , új életet akarok kezdeni.
-Ennek nagyon örülök!-mosolyodott el majd szorosan átölelt. -És mi lesz Zaynnel?
-Nem tudom..vele is meg kell majd beszélnem a dolgokat. De majd holnap..most elég fáradt vagyok..
-Rendben , akkor én haza megyek , ha van valami nyugodtan hívj fel , és aludj jól!-mosolygott de látszott rajta hogy eléggé ideges.
-Nyugi Louis holnapra frissen fogsz látni nem lesz semmi baj , jó éjt!-küldtem felé egy biztató mosolyt majd ő is mosolyogni kezdett és elment.
Másnap reggel már 7 órakor fent voltam. Elég rosszul néztem ki. A szemeim pirosak voltak , a hajam meg ne is beszéljünk. Gyorsan megfürödtem , majd rendbe szedtem magam és mikor kijöttem a fürdőből már Greg is ébren volt. Megreggeliztünk , majd Niall kijelentette hogy átjön hozzánk megnézni hogy vagyunk.
-Jasmin , jó újra látni téged!-jött be az ajtón nagy mosollyal az arcán majd szorosan megölelt.
-Én is nagyon örülök neked Niall!-mosolyogtam , majd köszöntötte Greget is.
-Jöttök ma Eminem koncertre?-kérdezte.
-Igen Louissal megyünk.-mondtam.
-Ez remek! Mi is megyünk a fiúkkal! Meg Danielle is jön!
-Mi a fiúk közé Zayn is beletartozik?-kérdeztem félénken.
-Hááááááááááááát...igen..-húzta el a száját.
-Végül is engem nem zavar.-vontam vállat. -Kérsz valamit enni?-próbáltam elterelni a szót.
-Nem köszi már ettem!!-mosolygott.
-Ohh gondolhattam volna.-mosolyodtam el , Niall pedig nevetni kezdett.
Mikor Niall már haza ment Greggel készülni kezdtünk a koncertre és Danielle is csatlakozott hozzánk. Mikor végeztünk Louis és Eleanor eljöttek értünk majd indultunk is. Szerencsére a koncertjegyünk az első sorba szólt így mindent nagyon jól lehetett látni. Közben megérkeztek a többiek is , és megpillantottam Zayn is.. Már egy hónapja nem láttam és nagyon hiányzott. Jó volt újra látni őt , de közben féltem is , mivel ma akarok vele beszélni ha sikerül...
A koncert után elballagtunk a színpad háta mögé , hogy elköszönjünk Eminemtől. Greg és a fiúk csináltak vele egy közös képet , majd kértek autógrammot is majd után én is odamentem hozzá.
-Köszönöm Marshall hogy segítettél! Nagyon jól esett ,és ha nem jössz talán még mindig ott tartanák ahol ez előtt..Szóval nagyon köszönöm!-mosolyodtam el mire megölelt engem , én pedig visszaöleltem.
-Köszönöm hogy megláttad a helyes utat! Remélem nem ez az utolsó alkalom hogy összefutunk! -mondta majd mindketten elmosolyodtunk és csináltunk egy közös képet majd elbúcsúztunk egymástól. Megnéztem hogy sikeredett a kép , és eléggé meglepődtem. Eminem nem szokott a képein mosolyogni ,de most mégis mosolygott ami nekem nagyon jól esett!!!
-Igen?-szólt bele a telefonba , én pedig nem tudtam hogy kezdjem el.
-Jasmin én vagyok az Zayn..vissza kell jönnöd Londonba most!
-Mi? De hát megbeszéltük...-folytatni akarta de közbeszóltam.
-Nem erről van most szó! Azonnal gyere ide! KÉRLEK!-emeltem ki a 'kérlek' szót. -Nagyon fontos , de csak akkor mondhatom el ha idejössz!-tettem hozzá.
-Rendben máris indulok...-mondta lehangoltan majd leraktam a telefont.
-Úristen! Hogy történhetett ez?! Ha Jasmin megtudja nem tudom mi lesz. Teljesen össze fog törni.-ültem le.
-Mi mellette leszünk és támogatni fogjuk!-próbált minket megnyugtatni Niall. Ez a nap egyre rosszabb és rosszabb lesz. Először Jasminnal külön váltunk kis időre , most meg ez... Az anyukája lelépett és ott hagyta a beteg apukáját és a kisöccsét , az apukája pedig halálos beteg és már csak pár órái vannak! Louis és Liam most száguldott el a tesójáért én és Niall pedig megyünk ki a reptérre , Harry pedig szintén a srácokkal ment. Istenem hogy fogom ezt elmondani szegény Jasminnak?
Jasmin szemszöge.*
Nem hiszem el mi lehet olyan fontos hogy újra mehetek vissza Londonba? Még egy órát sem tudtam a nagyiméknál lenni mert már egyből rohanhatok vissza Londonba... Remélem tényleg fontos neki mert ha nem nagyon megbánja.. Bár be kell hogy valljam alig váltunk el egymástól de már most szörnyen hiányzik úgyhogy egy kicsit örülök hogy visszamegyek Londonba.
A repülő végre megérkezett Londonba. Megfogtam a csomagjaim majd leszálltam a gépről. A tömegben egyből megpillantottam Zaynt és Niallt , akik engem kerestek a szemükkel. Legszívesebben odafutottam volna Zayn nyakába és soha nem engedtem volna el de inkább szép lassan odasétáltam hozzá. Mikor odaértem észrevettek Zayn pedig odajött hozzám majd szorosan átölelt és puszilgatni kezdett.
-Na mi van? Ennyire hiányoztam?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen eléggé.-mosolygott vissza majd odamentem Niallhöz is majd üdvözöltük egymást. Valami nagyon furcsa volt...Zayn és Naill egyáltalán nem ilyen szokott lenni...Az arcuk teljesen fehér volt és szótlanok voltak. Már a kocsiban ültünk és Zayn meg Niall valamiben nagyon elkezdtek hangoskodni.
-Jasmin el kell mondanunk valamit.-fordult felém Niall majd Zayn is.
-Miről van szó?-kérdeztem és már kezdtem kicsit megijedni mikor a kórháznál álltunk meg.
-Louis pár órája kapta meg a hírt hogy......apukád kórházban van és...-motyogta Zayn és én pedig nem tudtam mit csináljak kipattantam a kocsiból majd mentem volna be de egy kéz erősen megragadta a csuklómat és a kocsihoz nyomott.
-Még nem mondtam el teljesen!-emelte fel a hangját , és eléggé ideges volt.
-AKKOR MOND MÁR!
-Apukád kórházban van! A srácok most mentek el az öcsédért!
-De hát anya vele van nem?-kezdtem még idegesebb lenni.
-Elment Jasmin!-mondta Zayn majd könnyek gyűltek szemeibe ahogy nekem is.
-Nem! Ez nem lehet!-ráztam meg a fejem majd berohantam a kórházba ahol megpillantottam a többieket.
-Hol van apa?!-rohantam oda hozzájuk.
-Bent van!-mutatott az ajtó felé Liam én pedig egyből berohantam hozzá. Ahogy észrevette hogy bent vagyok , a székre mutatott és kérte hogy üljek le. Én úgy tettem majd , vettem egy nagy levegőt.
-Nagyon sajnálom Jasmin hogy így kell véget érnie...nem akartam hogy azt hidd nem szeretlek! Te és az öcséd vagytok a mindenem! Ha már én nem látod hogyan fog felnőni legalább te látni fogod!-próbált rám mosolyogni nekem pedig a könnyeim úgy hullottak mint még soha.
-Apa ne mond ilyeneket! Te is látni fogod! Hidd el , nem most kell hogy vége legyen!-fogtam meg hideg kezeit apa pedig elmosolyodott.
-Az orvosok megmondták kicsim. Nincs visszaút. Ti örökre ott lesztek egymásnak ott van az öcséd , Louis , a barátod Zayn és a többiek. Ők mindig melletted lesznek , történjen bármi is! Hidd el segíteni fognak neked mindenben!-mondta nekem pedig a szívem szakadt meg. Az életem meg van átkozva. A végén mi lesz?! Mindenki el fog tűnni aki fontos számomra?
A szobában jó ideig bent voltam és ott feküdtem apa mellett. Egy óra múlva az orvos bejött , hogy fáradjak ki a kórteremből. Nehéz szívvel te meg kellett tennem. Mikor kiértem a fiúk , Danielle és Eleanor mind ott voltak. Mikor Zayn észrevette hogy kijöttem széttárta a karjait és szorosan magához húzott és éreztetni akarta velem hogy ő mindig itt lesz történjen bármi is , majd a többiek is csatlakoztak az öleléshez. Negyed óra múlva kijött az orvos is boldogtalan arccal. Mindenki csak állt és várta , hogy mit mond az orvos. Zayn hátulról ölelt át a kezeimet pedig erősen szorította.
-Nagyon sajnálom , de a gépeket le kellett kapcsolnunk.-jelentette ki az orvos elfehéredett arccal mire én a padlón összerezzentem. Erős sírás tört ki belőlem , Zayn pedig nyugtatni próbált majd Louis is odajött hozzám , és megfogta a kezeimet.
-Jasmin kérlek ne hagyd el magad!-próbált nyugtatni könnyes szemekkel. -Az öcsédnek és nekünk is szükségünk van rád!-ölelt magához szorosan.
Mindennek vége. Az életem pokollá változott. Annyi rossz dolog történt már a családban , hogy épp ésszel nem lehet felfogni. Először Zayn exe megpróbált megöletni , aztán majdnem szétmentem Zaynnel , anya itt hagyott minket , apa pedig elment!! Elment örökre!!! Nem látja majd a fiát hogy fog felnőni és engem sem fog többé látni. Anya lelépett de már nem érdekel hogy hova. Elhagyott minket és ezt soha többé nem bocsájtom meg neki! A szemeim már pirosak voltak a sírástól és teljesen kimerült voltam. De nem érdekelt semmi , a régi életemet akarom!
Zayn szemszöge.*
Hazahoztam Greget és Jasmint. Épp Greget próbálom megnyugtatni és hogy aludni próbáljon. Nagyon sok mindent nem ért még. Csak 6 éves , apa nélkül kell felnőnie és ez szörnyű! Lassan de fáradalmasan sikerült végre elaltatni majd visszamentem Jasminhoz. Most nagy szüksége lehet rám és a többiekre. Louisék elmentek Jasmin többi cuccaiért , Harry még bent maradt Greggel hátha felébred , Liam és Niall pedig megpróbáltak összedobni valami kaját Danielle segítségével. Bementem a szobába Jasmin pedig ott ült és a falat bámulta a szemei pedig könnyesek voltak.
-Figyel Jasmin.-ültem le mellé , majd megfogtam kezeit. -Tudom hogy most nagyon nehéz neked , de rám és a fiúkra bármiben számíthatsz rendben?-nem szólt semmit csak bámulta tovább a falat. -Lemegyek megnézem a többieket.-mondtam majd egy puszit nyomtam a homlokára. Vártam egy kicsit hátha reagál valamit , de semmi. Gyorsan lementem a többiekhez , és már Louisék is visszaértek.
-Hogy van?-kérdezte Louis aggodalmasan.
-Nem szól hozzám. Csak nézi a falat.-mondtam szomorúan.
-Szerintem ez így lesz egy darabig , de mi itt leszünk neki!-mondta Harry egy biztató mosollyal.
-Köszönöm srácok , de nyugodtan menjetek most haza. Majd próbálok vele beszélni.
-Rendben Zayn de ha van valami hívj minket éjjel-nappal!-mondta Louis én pedig bólintottam , majd még felment unokahúgához , de hozzá sem szólt semmit , majd hazamentek mindannyian. Mielőtt bementem volna Jasminhoz rálestem Gregre hogy nincs e baj. Szerencsére nem volt , bár nagyon nyugtalanul aludt. Halkan becsuktam az ajtót majd visszamentem Jasminhoz , aki még mindig csak a falat bámulta.
-Jasmin nem kérsz valamit enni vagy inni?-ültem le mellé de újra nem szól semmit. -Figyelj ez igy nem lesz jó! Tudom , hogy nehéz , de össze kell szedned magad!-kezdtek nekem is könnyek gyűlni a szemembe. -Mi csak jót akarunk és azt szeretnénk hogy tudd mi mindig melletted leszünk.-álltam fel majd az ablak felé fordultam , és vártam, hogy végre mondjon valamit de semmi. Ez így nem lesz jó! -Kérlek Jasmin! Térj már magadhoz! Szükségem van rád , és nem csak nekem , de a srácoknak is és legfőképp az öcsédnek is!!-néztem rá , mire felállt az agyról és odasétált hozzám , majd egy ideig csak néztük egymást. -Kérlek Jasmin!-hajoltam hozzá közel , majd végigsimítottam kezén.
Jasmin szemszöge.*
Nem akartam senkivel sem beszélni. Nem akartam hogy tudják mennyire fáj. De az öcsém miatt muszáj lesz , nincs senkije rajtam kívül. Miatta meg kell próbálnom. Felálltam majd odasétáltam Zayn mellé , és csak néztük egymást jó darabig.
-Kérlek , ne taszíts el magadtól!-kért remegő hanggal és a könnyei is potyogni kezdtek. Fájt hogy ennyire szenved miattam is.
-Soha nem tudnálak eltaszítani magamtól.-súgtam fülébe , majd Zayn kicsit megnyugodva magához húzott és egy gyenge puszit nyomott nyakamra , és még erősebben ölelt.
Egy hónappal később.*
1 hónap elteltével úgy döntöttem , végleg szakítok Zaynnel. Csak a baj volt , velem folyton kiabáltunk egymással , és még sorolhatnám...A tesómmal Greggel visszaköltöztünk a házamba. Próbálok vele minél több időt tölteni és éreztetni vele , hogy én mindig vele leszek. Bár ez nekem is mostanában egyre nehezebben megy , ahhoz képest hogy a fiúk mindenben próbálnak segíteni semmi sincs rendben. Jobban mondva az egészségemmel. Mióta apa meghalt és elhagytam Zaynt meg persze anya is elment , néha gyógyszereket szedek és a cigire is rászoktam. És ami a legrosszabb , hogy néha vagdosni is szoktam magam , mikor senki nem látja. Szerencsére nem tud róla senki de ez így van jól. Egy nap Greg épp iskolában volt , én pedig egyedül voltam itthon és újra vagdosni kezdtem magam a könnyeim pedig potyogni kezdtek. A családom elhagyott engem és már csak Greg meg Louisék maradtak nekem , Zaynt pedig már 1 hete nem láttam , de jobb is így. Gondolataimat egy ajtónyitódás szakította félbe. Könnyes szemmel felnéztem hogy ki lehet az. Louis volt. Mikor meglátta hogy mit művelek magammal azonnal kikapta a kezemből a pengét és eldobta jó messzire a szemei pedig könnyesek lettek.
-Te normális vagy?!-emelte fel a hangját.
-Engem mindenki elhagyott Louis...már csak Greg és te maradtál a fiúkkal. Vagyis Zaynt kivéve őt is jól elüldöztem magamtól!-töröltem le könnyeim.
-Ne mondj ilyeneket , Zayn vissza fog jönni hozzád! De amit művelsz az nem jó! El kell hogy vigyelek egy orvoshoz.
-Nem! Ezt felejtsd el! Én NEM FOGOK ORVOSHOZ MENNI!-emeltem ki az utolsó mondatom.
-Rendben! Ha nem jössz orvoshoz akkor hívok valakit!-mondta majd felállt és tárcsázott egy számot , majd pár perc múlva le is rakta.
-Kit hívtál?
-Majd nemsokára meglátod. Most néhány napot együtt fogtok eltölteni!-mondta majd elrakta a telefonját , én pedig kíváncsian vártam , hogy kit hívhatott Louis.
Nos ez lenne az új rész. Tudom hogy elég szomorú lett , de így terveztem el. Sietni fogok az új résszel! Vajon ki lehet az az "idegen" akit Louis hívott segítségül? ;)... Nemsokára kiderül , addig is lehet találgatni! :D Várom a komikat és a feliratkozókat :3.
