17. Már semmi sem segíthet..vagy mégis?!

-Igen?-szólt bele a telefonba , én pedig nem tudtam hogy kezdjem el.
-Jasmin én vagyok az Zayn..vissza kell jönnöd Londonba most!
-Mi? De hát megbeszéltük...-folytatni akarta de közbeszóltam.
-Nem erről van most szó! Azonnal gyere ide! KÉRLEK!-emeltem ki a 'kérlek' szót. -Nagyon fontos , de csak akkor mondhatom el ha idejössz!-tettem hozzá.
-Rendben máris indulok...-mondta lehangoltan majd leraktam a telefont.
-Úristen! Hogy történhetett ez?! Ha Jasmin megtudja nem tudom mi lesz. Teljesen össze fog törni.-ültem le.
-Mi mellette leszünk és támogatni fogjuk!-próbált minket megnyugtatni Niall. Ez a nap egyre rosszabb és rosszabb lesz. Először Jasminnal külön váltunk kis időre , most meg ez... Az anyukája lelépett és ott hagyta a beteg apukáját és a kisöccsét , az apukája pedig halálos beteg és már csak pár órái vannak!  Louis és Liam most száguldott el a tesójáért én és Niall pedig megyünk ki a reptérre , Harry pedig szintén a srácokkal ment. Istenem hogy fogom ezt elmondani szegény Jasminnak?


Jasmin szemszöge.*
Nem hiszem el mi lehet olyan fontos hogy újra mehetek vissza Londonba? Még egy órát sem tudtam a nagyiméknál lenni mert már egyből rohanhatok vissza Londonba... Remélem tényleg fontos neki mert ha nem nagyon megbánja.. Bár be kell hogy valljam alig váltunk el egymástól de már most szörnyen hiányzik úgyhogy egy kicsit örülök hogy visszamegyek Londonba.

A repülő végre megérkezett Londonba. Megfogtam a csomagjaim majd leszálltam a gépről. A tömegben egyből megpillantottam Zaynt és Niallt , akik engem kerestek a szemükkel. Legszívesebben odafutottam volna Zayn nyakába és soha nem engedtem volna el de inkább szép lassan odasétáltam hozzá. Mikor odaértem észrevettek Zayn pedig odajött hozzám majd szorosan átölelt és puszilgatni kezdett.
-Na mi van? Ennyire hiányoztam?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen eléggé.-mosolygott vissza majd odamentem Niallhöz is majd üdvözöltük egymást. Valami nagyon furcsa volt...Zayn és Naill egyáltalán nem ilyen szokott lenni...Az arcuk teljesen fehér volt és szótlanok voltak. Már a kocsiban ültünk és Zayn meg Niall valamiben nagyon elkezdtek hangoskodni.
-Jasmin el kell mondanunk valamit.-fordult felém Niall majd Zayn is.
-Miről van szó?-kérdeztem és már kezdtem kicsit megijedni mikor a kórháznál álltunk meg.
-Louis pár órája kapta meg a hírt hogy......apukád kórházban van és...-motyogta Zayn és én pedig nem tudtam mit csináljak kipattantam a kocsiból majd mentem volna be de egy kéz erősen megragadta a csuklómat és a kocsihoz nyomott.
-Még nem mondtam el teljesen!-emelte fel a hangját , és eléggé ideges volt.
-AKKOR MOND MÁR!
-Apukád kórházban van! A srácok most mentek el az öcsédért!
-De hát anya vele van nem?-kezdtem még idegesebb lenni.
-Elment Jasmin!-mondta Zayn majd könnyek gyűltek szemeibe ahogy nekem is.
-Nem! Ez nem lehet!-ráztam meg a fejem majd berohantam a kórházba ahol megpillantottam a többieket.
-Hol van apa?!-rohantam oda hozzájuk.
-Bent van!-mutatott az ajtó felé Liam én pedig egyből berohantam hozzá. Ahogy észrevette hogy bent vagyok , a székre mutatott és kérte hogy üljek le. Én úgy tettem majd , vettem egy nagy levegőt.
-Nagyon sajnálom Jasmin hogy így kell véget érnie...nem akartam hogy azt hidd nem szeretlek! Te és az öcséd vagytok a mindenem! Ha már én nem látod hogyan fog felnőni legalább te látni fogod!-próbált rám mosolyogni nekem pedig a könnyeim úgy hullottak mint még soha.
-Apa ne mond ilyeneket! Te is látni fogod! Hidd el , nem most kell hogy vége legyen!-fogtam meg hideg kezeit apa pedig elmosolyodott.
-Az orvosok megmondták kicsim. Nincs visszaút. Ti örökre ott lesztek egymásnak ott van az öcséd , Louis , a barátod Zayn és a többiek. Ők mindig melletted lesznek , történjen bármi is! Hidd el segíteni fognak neked mindenben!-mondta nekem pedig a szívem szakadt meg. Az életem meg van átkozva. A végén mi lesz?! Mindenki el fog tűnni aki fontos számomra?
A szobában jó ideig bent voltam és ott feküdtem apa mellett. Egy óra múlva az orvos bejött , hogy fáradjak ki a kórteremből. Nehéz szívvel te meg kellett tennem. Mikor kiértem a fiúk , Danielle és Eleanor mind ott voltak. Mikor Zayn észrevette hogy kijöttem széttárta a karjait és szorosan magához húzott és éreztetni akarta velem hogy ő mindig itt lesz történjen bármi is , majd a többiek is csatlakoztak az öleléshez. Negyed óra múlva kijött az orvos is boldogtalan arccal. Mindenki csak állt és várta , hogy mit mond az orvos. Zayn hátulról ölelt át a kezeimet pedig erősen szorította.
-Nagyon  sajnálom , de a gépeket le kellett kapcsolnunk.-jelentette ki az orvos elfehéredett arccal mire én a padlón összerezzentem. Erős sírás tört ki belőlem , Zayn pedig nyugtatni próbált majd Louis is odajött hozzám , és megfogta a kezeimet.
-Jasmin kérlek ne hagyd el magad!-próbált nyugtatni könnyes szemekkel. -Az öcsédnek és nekünk is szükségünk van rád!-ölelt magához szorosan.

Mindennek vége. Az életem pokollá változott. Annyi rossz dolog történt már a családban , hogy épp ésszel nem lehet felfogni. Először Zayn exe megpróbált megöletni , aztán majdnem szétmentem Zaynnel , anya itt hagyott minket , apa pedig elment!! Elment örökre!!! Nem látja majd a fiát hogy fog felnőni és engem sem fog többé látni. Anya lelépett de már nem érdekel hogy hova. Elhagyott minket és ezt soha többé nem bocsájtom meg neki! A szemeim már pirosak voltak a sírástól és teljesen kimerült voltam. De nem érdekelt semmi , a régi életemet akarom!

Zayn szemszöge.*

Hazahoztam Greget és Jasmint. Épp Greget próbálom megnyugtatni és hogy aludni próbáljon. Nagyon sok mindent nem ért még. Csak 6 éves , apa nélkül kell felnőnie és ez szörnyű! Lassan de fáradalmasan sikerült végre elaltatni majd visszamentem Jasminhoz. Most nagy szüksége lehet rám és a többiekre. Louisék elmentek Jasmin többi cuccaiért , Harry még bent maradt Greggel hátha felébred , Liam és Niall pedig megpróbáltak összedobni valami kaját Danielle segítségével. Bementem a szobába Jasmin pedig ott ült és a falat bámulta a szemei pedig könnyesek voltak.
-Figyel Jasmin.-ültem le mellé , majd megfogtam kezeit. -Tudom hogy most nagyon nehéz neked , de rám és a fiúkra bármiben számíthatsz rendben?-nem szólt semmit csak bámulta tovább a falat. -Lemegyek megnézem a többieket.-mondtam majd egy puszit nyomtam a homlokára. Vártam egy kicsit hátha reagál valamit , de semmi. Gyorsan lementem a többiekhez , és már Louisék is visszaértek.
-Hogy van?-kérdezte Louis aggodalmasan.
-Nem szól hozzám. Csak nézi a falat.-mondtam szomorúan.
-Szerintem ez így lesz egy darabig , de mi itt leszünk neki!-mondta Harry egy biztató mosollyal.
-Köszönöm srácok , de nyugodtan menjetek most haza. Majd próbálok vele beszélni.
-Rendben Zayn de ha van valami hívj minket éjjel-nappal!-mondta Louis én pedig bólintottam , majd még felment unokahúgához , de hozzá sem szólt semmit , majd hazamentek mindannyian. Mielőtt bementem volna Jasminhoz rálestem Gregre hogy nincs e baj. Szerencsére nem volt , bár nagyon nyugtalanul aludt. Halkan becsuktam az ajtót majd visszamentem Jasminhoz , aki még mindig csak a falat bámulta.
-Jasmin nem kérsz valamit enni vagy inni?-ültem le mellé de újra nem szól semmit. -Figyelj ez igy nem lesz jó! Tudom , hogy nehéz , de össze kell szedned magad!-kezdtek nekem is könnyek gyűlni a szemembe. -Mi csak jót akarunk és azt szeretnénk hogy tudd mi mindig melletted leszünk.-álltam fel majd az ablak felé fordultam , és vártam, hogy végre mondjon valamit de semmi. Ez így nem lesz jó! -Kérlek Jasmin! Térj már magadhoz! Szükségem van rád , és nem csak nekem , de a srácoknak is és legfőképp az öcsédnek is!!-néztem rá , mire felállt az agyról és odasétált hozzám , majd egy ideig csak néztük egymást. -Kérlek Jasmin!-hajoltam hozzá közel , majd végigsimítottam kezén.

Jasmin szemszöge.*

Nem akartam senkivel sem beszélni. Nem akartam hogy tudják mennyire fáj. De az öcsém miatt muszáj lesz , nincs senkije rajtam kívül. Miatta meg kell próbálnom. Felálltam majd odasétáltam Zayn mellé , és csak néztük egymást jó darabig.
-Kérlek , ne taszíts el magadtól!-kért remegő hanggal és a könnyei is potyogni kezdtek. Fájt hogy ennyire szenved miattam is.
-Soha nem tudnálak eltaszítani magamtól.-súgtam fülébe , majd Zayn kicsit megnyugodva magához húzott és egy gyenge puszit nyomott nyakamra , és még erősebben ölelt. 
Egy hónappal később.*
1 hónap elteltével úgy döntöttem , végleg szakítok Zaynnel. Csak a baj volt , velem folyton kiabáltunk egymással , és még sorolhatnám...A tesómmal Greggel visszaköltöztünk a házamba. Próbálok vele minél több időt tölteni és éreztetni vele , hogy én mindig vele leszek. Bár ez nekem is mostanában egyre nehezebben megy , ahhoz képest hogy a fiúk mindenben próbálnak segíteni semmi sincs rendben. Jobban mondva az egészségemmel. Mióta apa meghalt és elhagytam Zaynt meg persze anya is elment , néha gyógyszereket szedek és a cigire is rászoktam. És ami a legrosszabb , hogy néha vagdosni is szoktam magam , mikor senki nem látja. Szerencsére nem tud róla senki de ez így van jól. Egy nap Greg épp iskolában volt , én pedig egyedül voltam itthon és újra vagdosni kezdtem magam a könnyeim pedig potyogni kezdtek. A családom elhagyott engem és már csak Greg meg Louisék maradtak nekem , Zaynt pedig már 1 hete nem láttam , de jobb is így. Gondolataimat egy ajtónyitódás szakította félbe. Könnyes szemmel felnéztem hogy ki lehet az. Louis volt. Mikor meglátta hogy mit művelek magammal azonnal kikapta a kezemből a pengét és eldobta jó messzire a szemei pedig könnyesek lettek.
-Te normális vagy?!-emelte fel a hangját.
-Engem mindenki elhagyott Louis...már csak Greg és te maradtál a fiúkkal. Vagyis Zaynt kivéve őt is jól elüldöztem magamtól!-töröltem le könnyeim.
-Ne mondj ilyeneket , Zayn vissza fog jönni hozzád! De amit művelsz az nem jó! El kell hogy vigyelek egy orvoshoz.
-Nem! Ezt felejtsd el! Én NEM FOGOK ORVOSHOZ MENNI!-emeltem ki az utolsó mondatom.
-Rendben! Ha nem jössz orvoshoz akkor hívok valakit!-mondta majd felállt és tárcsázott egy számot , majd pár perc múlva le is rakta.
-Kit hívtál?
-Majd nemsokára meglátod. Most néhány napot együtt fogtok eltölteni!-mondta majd elrakta a telefonját , én pedig kíváncsian vártam , hogy kit hívhatott Louis.

Nos ez lenne az új rész. Tudom hogy elég szomorú lett , de így terveztem el. Sietni fogok az új résszel! Vajon ki lehet az az "idegen" akit Louis hívott segítségül? ;)... Nemsokára kiderül , addig is lehet találgatni! :D Várom a komikat és a feliratkozókat :3.